Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vackor a piszén-pisze kölyökmackó

2010.07.29

1. fejezet: Megismerünk egy pisze kölyökmackót, aki mindig elcsavargott az erdőn

 

Hol volt,

hol nem,

messze, messze,

volt egy boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

Vackor nevű

kicsi medve,

nem is medve,

csak egy apró,

lompos,

loncsos

és bozontos,

piszén pisze kölyökmackó.

 

Az az apró,

kölyökmackó,

az volt ám csak

nagy csavargó,

egész nap járta az erdőt –

hiába kereste anyja,

bömbölt utána az apja,

nem lelték a csöpp tekergőt.

 

Hát egy szép nap,

alkonyatkor,

megint messze

kószál Vackor,

csalta játék,

tarka lepke –

itt egy kicsit vackort szedett,

vackort, azaz vadon termő

erdei vadkörtét, ahogy

vadon termette az erdő,

ott egy kicsit fára mászott,

le a fáról,

föl a fára,

szagos fűbe heveredett,

barlangba bújt bújócskázva;

addig,

addig,

napnyugodtig,

míg elérte,

el az este.

 

Este,

este,

csöndes este,

sötét a távol,

a messze,

sötét a hegy

és az erdő.

Fenn az égbolt elsötétül,

a kék sötétebbre kékül,

sötét dunyha:

száll a felhő.

Fél is ám a kicsi medve,

megriad a pisze mackó,

menne haza

árkon-bokron,

futna átal

dimben-dombon,

bújna anyja bundájához,

apjához a csöpp csavargó.

 

Hanem

hajjaj,

nagy ám

a baj!

Mert elmosta,

el az este,

elmosta az árkot-bokrot,

el a szelíd dimbet-dombot,

amin átal

az az apró,

az a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

piszén pisze kölyökmackó

az otthonát megkeresse.

 

Fölötte az ég ragyog:

feljöttek a csillagok,

de a piszén pisze,

boglyos,

a bolondos,

erdő mélyiben zokog.

Hull a könnye,

hulldogál,

csöpp mancsára

csurdogál:

szipog,

szepeg,

hüppöget,

ejt nagy kövér

csöppöket,

ül egy lombos

fa alatt,

és keserves bánatában,

vigasztalan búsultában

szíve majdhogy megszakad.

 

Hát az apja

micsinál?

Talán nyugodtan

pipál?

Ugyan nem,

hanem az erdőn

kölyke után ordibál:

– Vackor fiam,

hallod-e?

Héj, te kölök,

fuss ide!

Szaladj hozzám,

hogyha mondom,

mert elraklak,

rontom-bontom!

 

Hanem mire

kiabál?

Csöpp kölykére

nem talál.

Bejárhatja,

be az erdőt –

mehet átal

árkon-bokron,

mászhat átal

dimben-dombon,

sűrű erdőn csatangolhat,

barlangokban barangolhat,

míg egy fa alatt meglátja,

nagy hüppögve megtalálja,

meg a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

piszén pisze csöpp tekergőt.

 

Örömében felkiált,

ölbe kapja csöpp fiát:

– Vackor kölykem,

hallod-e?

Hogyan császkáltál

ide?

Nem megmondtam,

el ne kószálj,

tiltottam, hogy

messze bóklálj,

hanem ez volt az utolsó –

többet minket

nem ijesztesz,

hét határra

nem tekergesz,

mert aszondom,

kutya brumma:

holnap reggel kézen kaplak,

és az óvodába adlak,

az ám,

te pisze csavargó.

 

És apjával akkor

hazasétált Vackor.

 

 

2. fejezet: Vackor elindul az óvodába

 

Másnap reggel

a napocska

fönn az égen,

fönn a kéken,

fönn a világ tetejében

sugarát özönnel ontja;

rásüt a kerek világra,

rá a hegyre,

az erdőre,

fűre,

fára

és a virágra;

beragyog az erdő mélyén

Vackorék hűs barlangjába,

és a barlang

hűvös mélyén

ama alvó

kölyökmackó

híres,

neves,

nevezetes,

piszén pisze csöpp orrára.

 

Szól is Vackor

édesanyja:

– Ne aludj már,

te mihaszna!

Kelj föl hamar,

kölykem, édes!

Reggelizni,

héj, te éhes!

Nézd, hogy süt a

napocska,

épp arra a

híres,

neves,

nevezetes,

piszén pisze orrodra!

 

Hanem bizony

az az apró,

nevezetes

kölyökmackó

nem hallgat anyja szavára –

egyet mordul,

kettőt ásít,

messze hangzót,

óriásit,

s fordul szépen a hasára.

 

Apja is szól:

– Kutya brumma!

Meddig kell még

az a dunna?

Kelj föl, Vackor,

mert aszondom,

hogyha én elnáspángollak,

istenesen elporollak,

sajogni fog ám a bunda!

 

Erre Vackor

ugrik ám,

pattan az ágyból

szaporán,

szökik talpra

az az apró,

piszén pisze

kölyökmackó;

szeméből az álmot törli,

és köszönti

apját,

anyját,

s két mancsával elfésüli

kerek kobakján a boglyos,

lompos,

loncsos

és loboncos,

híres,

neves,

nevezetes

nagy bozontját.

 

Reggelije:

tejeskávé,

kávé mellé

édes málé,

málé mellé

csalamádé,

utána meg

csokoládé.

Útravaló:

három vackor.

Kézbe, azaz mancsba kapja,

s indul akkor.

 

Megcsókolja

édesanyja,

barackot nyom kobakjára,

s hívja apja,

szólván hozzá:

– Gyere, Vackor.

Búcsúzz el anyádtól estig,

ha nem estig,

valameddig,

s induljunk az óvodába,

induljunk el, kölykem, akkor.

 

És elindult akkor

óvodába Vackor.

 

 

3. fejezet: Vackor az óvodába érkezik

 

Hej, óvoda,

óvoda,

de fényes az ablaka,

de tágas az ajtaja,

de szép tiszta

minden terme,

zsibong a sok

gyerek benne;

olyan, mint egy kacsalábon

forgó, ékes palota.

 

Hej, óvoda,

óvoda,

de sok gyerek

jár oda:

Katona Anna – egy,

Varga Bence – kettő,

Pór Jutka – három,

Fazekas Marci – négy,

Fazekas Eszter – öt,

Domokos Matyi – hat,

Vas Pista – hét,

Pengő Gyöngyi – nyolc,

Fodor Dávid – kilenc,

Kováts Vicu – tíz,

tíz,

tíz,

tiszta víz,

sok gyerek,

sok cseprő-apró,

ahová indult a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

híres,

neves,

nevezetes,

piszén pisze kölyökmackó.

 

Ha elindult

valahára,

megérkezett

nagy sokára,

odaért az óvodába

a csöpp, piszén pisze mackó –

megállt az apjával akkor

a tárt ajtó előtt Vackor,

s nem tudta, hogy mi fán terem

s hogy mire való az ajtó.

 

Nézi,

nézi,

nézegeti,

tányértalpát

emelgeti,

a kilincset végignyalja;

az üveget

karmolássza,

hétszer körül-

kerülgeti,

a lábtörlőt

markolássza,

kóstolgatja,

majd lenyeli,

de nem tudja,

hogy a csengő,

mire szolgál az a zengő,

nem tudja a csöpp mihaszna.

 

Nagyot nevet

Vackor apja,

s így kiált fel:

– Kutya brumma!

Ide hallgass,

kölykem, Vackor!

Csöngetek egy messze hangzót,

s tüstént kinyitják az ajtót,

aztán szépen besétálunk,

be az óvodába akkor!

 

Úgy is tettek.

Becsöngettek.

Szólt a csengő,

messze hangzó,

s tüstént kinyílott az ajtó.

 

És besétált akkor

az apjával Vackor.

 

 

4. fejezet: Vackor bemutatkozik a gyerekeknek

 

Hej, óvoda,

óvoda,

az volt ám csak

a csoda!

Mint valami kacsalábon

forgó, ékes palota.

Kinyílott az ajtaja,

fénylett szárnyas ablaka,

ragyogott sok

fényes terme,

zsongott a sok

gyerek benne:

Katona Anna – egy,

Varga Bence – kettő,

Pór Jutka – három,

Fazekas Marci – négy,

Fazekas Eszter – öt,

Domokos Matyi – hat,

Vas Pista – hét,

Pengő Gyöngyi – nyolc,

Fodor Dávid – kilenc,

Kováts Vicu – tíz,

tíz,

tíz,

tiszta víz,

s ahogy állt köztük a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

piszén pisze kölyökmackó,

az az apró,

azt se tudta:

 

kicsoda,

azt se tudta:

micsoda,

ki az apja,

ki fia!

 

Meleg volt a bunda rajta,

foghatta mancsát az apja,

szégyen ide,

szégyen oda,

elsírta magát az apró,

lompos,

loncsos

és bozontos,

híres,

neves,

nevezetes,

piszén pisze kölyökmackó.

 

Ajjaj,

jajjaj,

hajjajjaj!

Most lett még csak

csuda zaj!

De még milyen messze hangzó!

Ahogy a terembe lépett

az a híres,

nevezetes,

síró,

rívó,

piszén pisze kölyökmackó.

 

Vackor apja

így szólt akkor:

– Héj, gyerekek,

figyeljetek!

Ez a síró kölyökmackó

az én kicsi kölykem,

azaz:

az én pici fiam,

Vackor!

Ne nevessetek hát rajta,

azért bömböl a mihaszna,

mert még nem járt óvodában.

Örökösen

erdőn kószált,

barlangunktól

messze bóklált,

most lett ember igazában!

Aszondom hát:

kutya brumma,

igaz mackószívet takar

ez a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

bundásságos barna bunda!

 

Elhallgat a sok gyerek,

már csak Vackor pityereg,

szipog,

szepeg,

s csöpp mancsával

maszatolja el a képén

a keserves könnyeket.

Aztán sóhajt:

– Hóha, hó!

Fára mászni

vóna jó!

 

Szól az óvó néni akkor:

– Gyere bátran,

kicsi Vackor!

Nyújtsd ide a csöpp kezed.

Mondd meg, kedves,

honnan jöttél,

hány éves vagy,

hol születtél,

mondd meg szépen,

merre jártál,

hol kószáltál,

hol bóklásztál,

ne félj itt, te piszén pisze,

gyere bátran közelebb!

 

Közelebb lép akkor,

s csak ennyit mond Vackor:

 

– Brumma, brumma,

hóha, hó!

Fára mászni

vóna jó!

Az én körmeim nagyok,

öt és fél éves vagyok,

sűrű, sötét rengetegben

egy szép napon megszülettem,

örökké csak erdőn jártam,

ott kószáltam,

ott bóklásztam,

magasságos fákra másztam,

barlangokban bújócskáztam,

szagos fűbe heveredtem,

mikor pedig

éhes voltam,

finom érett

vackort ettem.

De már erdőn

nem tekergek,

apát,

anyát,

nemzetségem atyafiát

csavargással nem ijesztek.

 

Hadd járhassak óvodába,

ilyen csudás palotába,

meghálálom,

ha nem, akkor

ne legyen a nevem Vackor!

 

A gyerekek

körbefogták,

s a kis boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

piszén pisze kölyökmackót

nagy vihánccal átkarolták:

Katona Anna – egy,

Varga Bence – kettő,

Pór Jutka – három,

Fazekas Marci – négy,

Fazekas Eszter – öt,

Domokos Matyi – hat,

Vas Pista – hét,

Pengő Gyöngyi – nyolc,

Fodor Dávid – kilenc,

Kováts Vicu – tíz,

tíz,

tíz,

tiszta víz,

sok gyerek,

sok cseprő-apró,

és közöttük brummogatva

ott táncolt az a csöpp boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

piszén pisze kölyökmackó.

 

És ott maradt akkor

óvodásnak Vackor.

 

Folytatás....?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Being prophets, consultant-performed agrees dimpling.

(idemaekcauqop, 2019.04.24 01:22)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Dr Prescription</a> vlh.eiua.vackorovi.eoldal.hu.mvv.bp http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/