Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fohászok

2011.09.09

                                      Az erdő fohásza

Vándor,

ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok

tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

én vagyok tornácod barátságos fedele,

melynek árnyékába menekülsz

a tűző nap elől,

és gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok

a gerenda, amely házadat tartja,

én vagyok asztalod lapja,

én vagyok az ágy, melyben fekszel,

a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok

házad ajtaja, bölcsőd fája...

...koporsód fedele.

Vándor,

ki elmégy mellettem,

hallgasd meg kérésem:

 Ne bánts!

 

A hegyek fohásza

Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!

Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed,

szobraidat faragod.

Én vagyok az út vándorlépteid alatt.

Napsütötte lankáimon megpihenve

hegy-völgyeim látványa nyugtat,

bérceimre hágván feltárul a szemhatár.

Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,

Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak,

 Rengetegeim vadak tanyája,

Szurdokaim titkait előtted felfedem,

ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz.

Hozzám menekülsz,

ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.

Mélységeim kincseket rejtenek,

Szenem fűti kohóidat,

érceimből fémeket olvaszthatsz.

Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak

derült nyáréjszakákon

eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről.

Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!

Megóvlak, ha méltó vagy reá!

 

A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével

vigyázz reám!

Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,

én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.

Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,

habjaim tánca bűvöli tekintetedet.

Poros gúnyádat tisztítom, egészséged őrzöm.

Szépítelek, gyógyítalak, üdítelek, vidítalak.

Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.

Tartom csónakodat, hordozom hajódat.

Általam sarjad vetésed,

én küldök termékeny esőt szikkadt kertjeidre.

Ott búvom édes gyümölcseidben,

a nádasok illatában rejtezem,

barlangok mélyén, erdők rejtekén,

sziklák között, csúcsok fölött,

posványban, sodrásban, rám találsz.

Az élet bárkáit ringatom.

Otthonaként velem érez megannyi lény,

úszó, lebegő állat, lengedező növény.

Kusza hínár, tündérlő virág, meglepő, eleven vízivilág.

Remélő ikra, játszi poronty,

leső harcsa, óvatos nyurga ponty.

Bölcső vagyok, folytonos születés csöndes színpada.

Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.

Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.

Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé

összegződő reménye.

Szelíd forrásként becézhetsz, érként, patakként

kedvelhetsz, folyamként köszönthetsz.

Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,

üdvözölsz berekben, limányban,

lidérces lápon, keserű mocsárban.

Csepp vagyok és óceán.

Tomboló vihar és szivárvány, búvópatak és szökőár,

felhő és kút.

Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,

mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,

illanó pára, gomolygó zivatar.

Vízesés robaja, hullám moraja,

cseppkő csöppenése, veder csobbanása,

eső koppanása, véred dobbanása.

Kék vagyok, mint a tenger, fénylő, mint a csermely,

szőke, mint a folyó, zöld, mint a tó, fehér, mint a hó.

Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!

Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!

Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!

Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!

Buborék vagyok, tajték vagyok, szeretned kell!

Hűsítő korsó vagyok, heves zuhany vagyok,

élvezned kell!

Tükör vagyok, arcod vagyok.

Hullám és híd, part és a víz.

Erő és báj, folyó és táj, úszás és merülés,

áldás és könyörgés, értened kell!

Víz vagyok.

Őrizned kell!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.